A szív alakú síroktól a kecskekörömig

Tihanyhoz, talán nem véletlenül több régi történet is köthető. Az egyik a kecskeköröm legendája. Egy gyönyörű tündérlány minden nap a Balaton partján legeltette aranyszőrű kecskéit, miközben énekelt. A tó urának fia, meghallva a csodálatos hangot kiemelkedett a vízből és hallgatta. De amilyen szép volt a tündér, legalább olyan fösvény is. Egy idő után már csak fizetségért volt hajlandó énekelni. A fiú egy nap megbetegedett, és arra kérte az apját, keresse meg a lányt és vegye rá, hogy tovább daloljon neki, akkor meggyógyulna. A tó ura, akit történetesen Balatonnak hívtak egy teli ladik gyönggyel fizetett a Tihany nevű tündérnek, ám amikor a kincs elfogyott, a lány többé nem nyitotta ki a száját. Hiába kérlelte Balaton a tündért, ő nem engedett, a fiú pedig egyre csak gyengült, míg végül meghalt. Bosszúból a tó ura megátkozta, egy este pedig haragos hullámokat korbácsolt, amelyek elnyelték a kecskéket. Az átok nyomán a sziklaodúba menekülő Tihany azóta is hétszer ismétli meg a hozzá szólók szavait, Balaton ugyanis e szavakkal omlasztotta be a szikla bejáratát: „olyan fösvényen bántál a hangoddal, mostantól hétszer kell megismételned mindenki szavát!” A tóba veszett kecskenyáj szárazföldre vetett körmeit pedig a szemfüles kirándulók még ma is fellelhetik a parton. Aki nem elégszik meg a mesével, annak íme a valódi magyarázat: a tihanyi visszhang eredete a 18. századra nyúlik vissza, amikor az apátságot felépítették. A Visszhang-dombról elkiabált szavakat a 300 méterre lévő apátság északi oldala veri vissza. A domboldalra még egy kis oszlopot is állítottak, ezt nevezik echókőnek, innen kell a templom felé kiáltani. A visszhang ereje azonban csökken, amiért a domb és a templom közé ültetett fák lombja a felelős. A kecskekörmök pedig az ötmillió évvel ezelőtt élt egyik kagylóféle lekoptatott maradványai, amelyek a Pannon-tengerben éltek.

A Hableány legendája is a Balatonhoz kötődik. A badacsonyi tűzhányó ura magányosan élt és a lángok közt kalapálta fegyvereit. Egy alkalommal kiült a bércre és megpillantott egy gyönyörű, fürdőző lányt. Azonnal szerelembe esett, és elkezdte hívogatni, ám amikor a lány felbukkant a vízből, kiderült, hogy nem emberi lény, hanem sellő. A hableány gyönyörű aranyhajával megbabonázta a tűzhányó urát, aki gondolkodás nélkül utána vetette magát a Balatonba. A hatalmas csobbanástól még a vulkán is kialudt.

A Balatonudvariban található, az 1800–1850-es évekből származó, közel ötven szív alakú sírkőről többféle történet is fenn maradt. Az egyiket Eötvös Károly vetette papírra Balatoni utazás című könyvében. „Volt Balatonudvariban valaha egy szegény ember, valami furcsa ember, találékony elme, olyan falusi ezermester. Kitalálta, hogy a sírköveket szív alakúra kell faragni. Legyen lába, amelyet elültessenek a sírban nyugvó fejéhez, de ami kimarad a földből, olyan legyen az, mint az ember szíve. Arra jöjjön rá az írás… Fölment a hegyek alá, alkalmas kőlapokat keresni. Talált is a dörgicsei határ közelében. Azután kifaragta szív alakúra, rávéste a halott nevét, születésének és halálának évét. Nem is kért érte pénzt. Megelégedett a szívből jövő köszönjük szóval, s egy-egy csutora borral.” A másik monda Halász Veronikáról szól, akibe szerelmes lett egy kőfaragó legény. A leány mielőtt a fiúval összekötötte volna az életét, és a hegyekbe költözött volna, úgy határozott, hogy búcsút vesz a Balatontól. Kievezett a tóra, ám a kitörő vihar kioltotta az életét, nem tudott kijutni a partra. Sírjára készített először szív alakú követ a legény, de a balatonudvariaknak annyira megtetszett, hogy míg élt, tőle rendelték a hasonló sírköveket szeretteiknek.

A Szent György-hegyi sárkánylik legendája a balatoni tanúhegyek királyához kapcsolódik. A hegyen jégbarlang, bazaltorgonák, festői kápolnák találhatók, a történet a jeges barlangról szól, amelynek repedéseiben megmarad a hűvös levegő, így akár húsz fokkal is hidegebb lehet benne, mint kint. A barlangot korábban egy gonosz sárkány lakta, őt győzte le végül Szent György, innen a hegy elnevezése is.

A magyar tenger születésének története szerint Csilla, az óriáslány magányában és kilátástalanságában vetette a mélységbe magát a hegyről. Amikor az édesapja méltó sírt akart állítani neki, magára rántotta a Badacsonyt és közben egy forrást fakasztott, ami megtöltötte a mellette álló területet. Így jött létre a Balaton.