Az életérzést kell reklámozni

Bár Bujdosó Ferenc eleinte a műszaki pályával kacérkodott, nem szerette, ha olajos lett a keze, ám, ha a borseprőbe kellett nyúlni, az nem zavarta. Így ment végül a Kertészeti Egyetemre, ahová az édesapja is járt, és ismerte meg ő is itt a feleségét, ahogyan annak idején az édesapja is az édesanyját. „A szüleim 1965-ben kezdtek el szőlészként és borászként az itteni állami gazdaságnál dolgozni, később 1972-től telepítettek saját szőlőt a borvidéken. Azt mesélték, hogy a ’60-as évektől a leginnovatívabb nagyüzemi borászat volt a boglári, hatvan szőlész és borász mérnök dolgozott a vállalatnál.

Ma a családi birtok 85 hektár, a munkát pedig már három generáció végzi, mert a fiam és a testvérem gyerekei is beálltak közénk – kezd a Bujdosó Pincészet történetébe Ferenc. – Édesapám, vagy ahogy mindenki hívja, Feri papa felügyeli ma is a szőlőmunkákat, a fejében egy lexikon van az elmúlt ötven év termésátlagairól, hozamairól, mustfokáról, ő ismeri legjobban az itteni dűlőket. Annak idején 1500 hektárnyi terület tartozott a keze alá, az ő tudására alapoztuk a birtoképítést.

A feleségemmel vezetjük a borászatot, az én erősségem a borkészítés, mindig is ezért feleltem. Az egyetem alatt nyaranta Németországban voltam gyakornok, 3-4 hetet dolgoztam Rajna-parti pincékben, ezt koronázta meg egy féléves pezsgőüzemi gyakorlat Wiesbadenben. Úgy volt, hogy Konyári János keze alatt én leszek a BB pezsgőmestere, de a tervet elsöpörte a rendszerváltás, Jancsi is, mi is önállósodtunk.

Zsiga testvérem a gazdasági vezető, fia Matyi a kereskedelemért felel, Ferkó fiam pedig lassan átveszi a pincekulcsot, ugyanúgy a Villányi úton szerezte meg borász diplomáját, és ledolgozott már öt szüretet Olaszországban, Franciaországban, Új-Zélandon, valamint gyakornokoskodott Champagne-ban. Beszéli a nyelveket, úgyhogy vele szakmai útra indulni igazi főnyeremény.”

A boglári borvidéken tradicionálisan nagy a fajtaválaszték, a Bujdosó Pincészet is sokféle szőlővel dolgozik. Van itt többek között Irsai Olivér, királyleányka, rajnai és olaszrizling, sauvignon blanc, muscat lunel és chardonnay. Ferenc kedvenc fajtája régóta a sauvignon blanc, azt mondja, ezzel megelőzték a divatot. Külön öröm számára a Balatoni Kör által létrehozott 100% olaszrizlingből készülő régiós bormárka, a BALATONBOR egyre nagyobb népszerűsége és sikere. A régi idők emlékére pedig gyakran iszik rajnai rizlinget, ez áll nála az első helyen. Nemrég vannak a piacon a kékfrankossal, amire szintén büszke.

„A mostani szüret előtt már csak napsütésért imádkozunk, eső volt elég – folytatja. Idén nagyon aromagazdag, különleges évjárat lesz a fehér szőlők esetében, de ha száraz lesz az ősz, hosszú életű vörösborok is készülhetnek.

Ezer tonna szőlőt termelünk, Bujdosó márkanév alatt 400 ezer palack bort értékesítünk, a felesleget szőlőként mustként adjuk el”

A nagy európai, de a világ többi borászatához képest is Bujdosó Ferenc szerint a hazai bortermelés egy csepp a tengerben, ami nem csoda, hiszen nincsenek akkora termőterületeink, ráadásul a tendencia sem a növekedést mutatja. „Ne is akarjunk versenyezni a nagy bortermelőkkel, nekünk az egyediségre, a helyi adottságokra, a Kárpát-medence szépségeire kell koncentrálnunk. Személy szerint nagy fájdalmam, hogy csökken itthon a borfogyasztás, de nem csodálkozom rajta, az elmúlt 30 évben nem lettek a fiatalok megszólítva, edukálva, a sör-, és szeszlobbi ügyesebben alakított trendeket. Nagyon jó kezdeményezésnek tartom a közelmúltban létrehozott Magyar Bormarketing Ügynökség kampányát. Szerintem is újfajta, egyszerűbb üzenetekre van szükség, például, hogy nem ciki, ha szódát teszel a borba, a könnyű fröccsöket nem kell szégyellni. Divatja van a gyöngyöző boroknak, pezsgőknek, ezt kell meglovagolni. Így csináltak világtrendet az olaszok a proseccóból. Az életérzést kell reklámozni: igyál buborékosat, igyál pezsgőt és részese lehetsz egy csipetnyi luxusnak.”