Egy újabb, de korántsem szokásos balatoni film…
„Ihletet adott a téli Balaton”
Egy nő és egy férfi találkozik, a helyszín a lenyűgöző panorámájú tópart – mi más kéne egy romantikus balatoni sztorihoz? Ám Szövényi-Lux Balázs nagyjátékfilmjétől mi sem áll távolabb, mint egy habcsókba oltott újabb nyári mozi.
A Balaton bekerült a Sevillai Európai Filmfesztivál versenyprogramjába, ráadásul abba a szekcióba, amely kísérletező, kreatív, eredeti alkotásokat mutat be. Mivel a rendező gyerekkori nyarai nagy részét a tónál töltötte, a film mélyebben kötődik a Balatonhoz, mint elsőre gondolnánk. „A dédszüleimnek a déli parton volt egy házikója, a nagyszüleimmel, szüleimmel gyakran vakációztunk ott. Azóta is otthon érzem magam, most is odajárok nyaralni és sokat biciklizem a környéken, amit úgy ismerek már, mint a tenyeremet – mondja Szövényi-Lux Balázs. – A konkrét falu nem jelenik meg hangsúlyosan, felismerhetően, azt eldugtam, csak annyit árulok el, hogy a déli parton van. A település régi képe mégis megjelenik, mert használtam 60-as, 70-es évekbeli felvételeket, home video részleteket, így fel-feltűnnek retro pillanatok is a tó életéből.”
A filmkockákon nem az ismert nyári Balatont látjuk, hanem a téli táj képeit. Ez illett a történet hangulatához, ami két magányos ember, Olena, egy ukrán nő és Boldizsár, egy fiatal magyar férfi véletlen találkozását és egymáshoz való közeledését mutatja be. A főszereplők Patkós Márton és az ukrán származású színésznő, táncos Solomia Kushnir. „A forgatókönyv végső verzióját Solomiával közösen alakítottam ki, mert fontos volt számomra, hogy az ukrán háborús helyzet árnyékában ne hangozzon el olyasmi, ami idegenül hat, ami nem hagyná el a száját. A nem értés, a kommunikáció nehézsége amúgy is központi szála a történetnek. Bár szomszédok vagyunk, semennyire sem értjük egymást, és engem az érdekelt, hogyan lehet ezt megugrani, mit kezdünk egy ilyen szituációval. Ehhez adott ihletet a téli balatoni élet, elképesztő volt megtapasztalni milyen ott például februárban egy-egy hetet eltölteni” – folytatja Balázs.

A produkció minimális költségvetésből, kis stábbal készült, ezért is nagy szó a versenyprogramba való bekerülés. Sevillában háromszor is levetítették, a közönségtalálkozón pedig kiderült, hogy ez a nézőpont érdekes, izgalmas lehet a spanyol nézők számára is. A film nem turisztikai céllal jött létre, a Balaton inkább szimbólumként jelenik meg, de erről a rendező nem szeretne többet elárulni. „Amiről viszont szívesen beszélek az a Balatonhoz, ott is leginkább a déli parthoz való kötődésem. Földvárt például nagyon szeretem, a tavaszi, nyári szezonon túl télen is átbiciklizek oda. A kikötőjének egyedi hangulata van és ki nem hagynám az ottani fagyit. De komoly élményeim voltak gyerekként a földvári kertmozival kapcsolatban is. Ott láttam a Pókembert, ma is emlékszem, hogy filmnézés közben hallottuk a vonat hangját. Erre a filmben is utalok, jellegzetes erős emlék. Sajnos azóta a kertmozi megszűnt, jó lenne visszahozni, mert tényleg egyedi élmény, és talán igény is lenne rá.”
A Balaton című filmet 2027 februárjától forgalmazzák, néhány budapesti művészmoziban játsszák majd, és remélhetőleg több vidéki helyszínen, így a Balatonnál is látható lesz.


