Liliomkert Éléskamra Szövetkezet

Ildikó biológus mérnökként végzett, de családilag is mélyen elkötelezett a mezőgazdaság irányába. Anyai nagyapja a káptalani uradalom ügyeit intézte, az apai pedig a Tildy-kormány idején volt a Kisgazdapárt elismert mezőgazdasági szakembere. „A családi gyökereim miatt igen érzékeny vagyok a témára. Biológus mérnökként végeztem, de miután a Káli-medencébe kerültem, vérző szívvel néztem ezt a tájat, ami gyönyörű, de akkoriban nagyon néptelen volt, és nem volt rendes mezőgazdásága sem – mesél a kezdetekről Harmathy Ildikó. ­– Azóta némileg változott a helyzet, bár a helyi lakosság ma is csak kétezer fő, a bebírók vannak körülbelül tízezren.

A rendszerváltás után a multik kiszorították a helyi termelőket, az elképesztő árképzés visszavetette a háztáji termelést. Akkoriban volt egy dísznövény kereskedésem Káptalantótiban, ahová sokan bejártak. A helyi termelőktől azt hallgattam, hogy nem tudják eladni a termékeiket, az ideköltözők pedig az igényeiket sorolták. A kettő azonban nem találkozott, innen jött a piac ötlete, amit 2007-ben meg is nyitottam.”

2012-ben egy felmérés kimutatta, hogy a Liliomkert 50 km-es körzetében 25%-kal élénkült a kistermelés. Egymásra találtak tehát a gazdák és a fogyasztók. Ezután sorra születtek a termelői piacok szerte a környéken és az országban is. Ildikónak korábban volt egy élelmiszeripari szabadalma egy új zöldségtermékre, aminek a gyártását a privatizációig a nagykőrösi konzervgyár biztosította. Akkor tapasztalta meg, hogyan működik profin a beszállítói gépezet, a felvásárlás. A gyárban évente 110 ezer tonna konzervet állítottak elő futószalagon, a nagyüzemi feldolgozásban pedig nem volt fennakadás, az alapanyagokat beszállító gazdák ugyanis előre tudták, miből, mennyit, milyen minőségben kell termelni, ráadásul mivel állt mögötte egy finanszírozási rendszer, azonnal ki is fizették őket. Ildikó innen merített ötletet, és eldöntötte, hogy létrehoz egy szövetkezetet, ahol a termelést megrendelés alapra helyezni az emberek érdekei szerint. „Egy gazda, amikor tavasszal vet, a következő kérdésekkel találja magát szemben: milyen zöldséget, gyümölcsöt termesszen, azon belül is melyik fajtából és mennyit, hiszen például csak paradicsomból is van vagy 200 fajta. Ha ezt nem tudja előre, és a visszacsatolás csak a piacon éri, akkor már nincs mit tenni. A zöldségben ráadásul iszonyú kicsi a nyereségtartalom, ha kivisz a piacra 12 láda paradicsomot és csak nyolcat ad el, azon még nincs haszon. És mit csinál a maradékkal? Szépen elmegy a kedve az egésztől, hisz nincs garancia arra, hogy legközelebb eladja-e vagy sem. Nincs annyi törzsvevő amennyi kellene, és a multik is nagyon elkényeztetik a vásárlókat, hozzá vagyunk szokva, hogy minden kapható egész évben. Az persze más kérdés, hogy sokszor csak ízetlen, éretlen termékhez lehet így jutni. Ha viszont a kereslet és a kínálat találkozna, azaz megrendelés alapúra tennénk a termelést, akkor mindenki jól jár. Amúgy nem választanám szét az emberiséget termelőkre és fogyasztókra, mert enni mindenkinek kell, aki kihozza a paradicsomot a piacra, az eszik kolbászt is és így tovább. Sok embernek van kertje, megművelhető földterülete, csak nem tudja mit kezdjen vele. A termelői élelmiszerre, a megbízható minőségre pedig érezhetően egyre nagyobb az igény, mert sokan szeretnének egészségesen táplálkozni. A szövetkezet célja egy olyan rendszer felépítése, amely a termelőnek biztonságot, tervezhető jövedelmet ad, a fogyasztónak megbízható élelemellátást. A magyar táj és az ember sokkal többre képes, mint amennyit ma kihozunk belőle.”

Az Ildikó által életre hívott Liliomkert Éléskamra Szövetkezetnek eddig 168 tagja van, de legalább 2000 emberre lenne szükség, mert a rendszer csak úgy lehet sikeres, ha sokan csatlakoznak. „Akkor tud olcsó lenni a kiszállítás is, akkor lehet biztonságosan termelni, ha sok lábon állunk. Ha mondjuk ezer ember igényét 200 termelő termeli meg, akkor csökkenteni lehet a bizonytalansági tényezőket és a kockázatot. Az is fontos, hogy a kezdetektől gondoskodjunk a keletkező minőségi és mennyiségi felesleg feldolgozásáról is.”

A toborzás a szövetkezet honlapján zajlik, a tagság csak magánszemélyekből áll. Nincs feltétel, nincs havi vagy éves tagdíj, egyszer kell megvenni a tízezer forintba kerülő részjegyet (de persze többet is lehet vásárolni). A részjegyek arányában évente jutalékot osztanak, ám az első években a rendszer felállítása a cél, nem pedig a haszontermelés. Az alaptőkére azért van nagy szükség, hogy mielőbb elindulhasson a gazdálkodás. „Nem az anyagi haszonszerzés az elsődleges cél, hanem, hogy kiépülhessen az ellátó rendszer, aminek az érdekében a szövetkezet létrejött. Beléphetnek olyanok is, akiknek van felesleges földjük, kézbe lehet venni ezeket a területeket és gazdálkodni rajtuk. A minőségbiztosítás a szövetkezetben dolgozók egyik feladata, akik folyamatosan monitorozzák a gazdákat, van konzultáció és személyes segítség is. A webes felületen már most is megtalálható jó néhány gazda, átlátható, ki, mit csinál. A megrendelésen alapuló termelés mindenki számára biztonságot jelent: a fogyasztónak élelme biztonságát, a termelőnek az értékesítés biztonságát. Várjuk tehát, hogy minél többen csatlakozzanak hozzánk!”