Ősszel is Balaton – a természetfotós szemével

Molnár Péter eredetileg kertészmérnök, főfoglalkozásként ma is zöldség-vetőmagvakkal foglalkozik, és mivel sokat utazik mindenhová viszi magával a fotós felszerelését is. „Volt olyan szerencsém, hogy egyetemistaként dr. Nagy Sándor, az akkori Magyar Hegymászóklub elnöke megtanított olcsón utazni, elkezdtem hegyet mászni, barlangászni, és körülnézni a nagyvilágban. Gyönyörű tájakon jártunk, elképesztő természeti szépségeket láttam, a képeim meg is jelentek egy turistamagazinban, még egy cikksorozatot is írtam Amerikáról – mesél Péter, aki a családalapítás után már nem utazott ilyen messzire. Itthon készítette képeit, fotózta a tájban megjelenő állatokat, növényeket.

„Szenvedélyes madárfotós lettem, de a virágokat is nagyon szeretem. Elhatároztam, hogy megjelentetek egy könyvet Magyarország természeti szépségeiről, de olyan hatalmas anyag gyűlt össze, hogy három kötetet is megtöltene. Az Ezerarcú Tisza mente lett az első könyv, ez indított el a Balaton felé. Köveskál polgármestere iskolatársam volt, sokat segített, rengeteg információm gyűlt össze, és keresztül-kasul bejártam azt a vidéket is, bár elsősorban a Balaton-felvidékre fókuszáltam, mert nagy kedvenceim az ottani tanúhegyek. Itt már nemcsak a tájat akartam megörökíteni, hanem próbáltam a kultúra és a történelem romantikáját is beleszőni a képeimbe, fotóztam templomokat, romokat, várakat. Minden évszakot megörökítettem, de a legjobban talán az őszt szeretem, a hajnali ködökkel, a gyönyörű színekkel, fényekkel.”

Az északi parti Tihany környéke Péter kedvence, mert szerinte nagyon sokrétű: nemcsak a település szép, izgalmas a természeti képződményei miatt is. „A levendulást mindenki ismeri, de ott vannak a gejzírkupok, a barátlakások, és a Bozsai-öböl is. Aztán jönnek a tanúhegyek és a medencék változatos tájai. Tavasszal pedig ott a rengeteg virág, a folyton változó színű mezők héricsekkel, pipaccsal tarkítva. Persze a színek ősszel is fantasztikusak, a lombok adják a hátteret, és október közepétől színesedik a cserszömörce levele, amiért külön elmegyek mindig fotózni a Szélmarta sziklákhoz és a Nyereg-hegyhez. A cserszömörce a növényvilág kaméleonja, mert tavasztól őszig minden szín megjelenik rajta, a termése például lazacrózsaszín, de tobzódik a vörös és a narancs árnyalataiban is. A nyugati oldalról gyönyörű naplementéket lehet fotózni, a Bozsai-öbölnél még a Balaton eredeti partvidékéből is megmaradt a kőzet, és a tó szinte az erdőig húzódik.

Már megvan a fejemben a balatoni album is, amibe szeretnék víz alatti képeket is csinálni go-próval. Olvastam egy egyedülálló, ritka képződményről, egy tapolcai, több kilométer hosszú barlangjáratról, amiben termálmedencék vannak, körbe kristályokkal. Húsz éve készült róla fotósorozat, azóta senkit nem engednek be, nehogy sérüljön, de hátha betehetek az akkori sorozatból néhány képet. A Keszthelyi hegységben is van egy több száz méter mély aknabarlang, amit szintén szeretnék megfotózni. Ahová viszont mindenki elmehet, és remek kirándulás, az a balatonedericsi Csodabogyós-barlang. És, ha ősz, akkor persze érdemes végigjárni néhány pincészetet, nem csak a finom borok, de a szüret hangulata miatt is.”