Utazás a Balaton körül

Az elbeszélésekből álló kötet az 1800-as évek magyarországi történetének személyes hangú forrásműve. Egyszerre történelemkönyv és anekdotagyűjtemény, kultúrtörténeti útikönyv Eötvös szemével. A kerettörténet egy 1875-ös utazás a tó körül, amibe barátaival vágott bele. Olyan történelmi és irodalmi alakok tűnnek fel benne, mint Jókai, Széchenyi István, Sobri Jóska és Répa Rozi vagy Kisfaludy Sándor, de ír helyi halászokról, borosgazdákról, falusi tisztviselőkről, no meg persze nőkről… Ír az első, füredi kőszínház létrehozásáról, a gőzhajózás megindításáról, a balatonakarattyai szilfa legendájáról, mesél a méltán híres balatoni fürdőéletről és a borospincékben folyó világmegváltó beszélgetésekről. „Az Utazás a Balaton körül jóízű történeteivel, anekdotáival, bölcsességeivel, hagyományokból merítő leírásaival méltán tarthat számot országos érdeklődésre, és minden, a Balatont kedvelő ember kötelező, de legalábbis ajánlott olvasmánya kellene, hogy legyen. Olvasása olyan, mintha egy kedves, bőbeszédű, sokat látott öreg barátunkat hallgatnánk hajnalba nyúló borozgatás közben a lugas vagy borospince asztalánál” – olvasható a könyv 2007-es kiadásának ismertetőjében. A könyv hamar nagy sikert aratott, s lett Eötvös írói munkásságának egyik csúcsa.

Részlet: „A Szigligeti-öböl mosolyog előttem. Legnagyobb öble a Balatonnak. Badacsony félszigetként dől rá a Balatonra. Napkelet felé, ahol megálltam a meszesgyöröki fokon, egy helyütt Badacsony zárja el a messzelátást. Bal felől nyúlik be a Szigligeti-öböl messze mélyen félmérföldnyi távolságban. Az öbölre völgy nyílik. A Lesence és Tapolca patakok völgye. Amaz az öböl közepén, emez Szigliget mellett ömleszti malomhajtó, dalteremtő vizeit a Balatonba. Mögöttem egy fekete hegylánc, föl egyenesen észak felé, Sümeg felé, az uzsai völgy felé. Ez a Feketehegy és Sárkányerdő. Oldala tele falvakkal, a falvak közt csárdák, puszták, tanyaépületek, malmok fehérlenek. E hegylánc a Lesencevölgy és Szigligeti-öböl napnyugati oldala. Főként északon a Haláp hegye zárja el a látást. A föld alatti tüzek alkották meg ezt is. E hegy is kúp, mint testvérjei, mintha ez is egyedül állana a síkon. De csúcsa egyenesre van lemetszve, mintha isten keze ollóval nyeste volna egyenesre… A Lesence-völgynek és a Szigligeti-öbölnek nyugati oldala leírhatatlan. Száz költőnek száz dala se tudja szépségeit elszámlálni. Hacsak festő és szobrász nem jön segítségére. És még az se elég. Lélek kell ide, mely érezni tud és rajongani, s minden ízében magyar. Ott áll Szentgyörgy hegye. Néma méltósággal, fenséges nyugalommal. Ez is kúp. Ez is tűzhányó volt millió év előtt. Hatalmas vállain duzzadnak az izmok. Minden izomduzzadás óriási sziklagombolyag. Az egész hegy mégis kerek, valami csodálatos szerszámmal simára, gömbölyűre faragta az alkotás. Nem is hegy ez, hanem szobormű. Két élő testvére van. Az egyik itt előttem a Badacsony, a másik fönt Veszprém nyugati síkján a Somlyó. A három testvér közül melyik a legszebb, ki tudná azt megmondani?”