„A legjobb mentés a megelőzés”

Milyen tulajdonságok kellenek ahhoz, hogy jó vízimentő legyen valakiből?

Nem is kérdés a jó fizikai erőnlét és a kiváló úszástudás, a mentési technikákat pedig megtanítjuk a vízimentő tanfolyamon. Fontos a mentési feladatok szabályszerű kivitelezése, és az is, hogy az ember szeressen kommunikálni, tudjon kapcsolódni másokhoz. Az emberek sokfélék, és nekünk meg kell őket szólítani, mert a munkánk a megelőzéssel kezdődik, aminek az alapja a beszélgetés, a kommunikáció. Persze kell az elhivatottság, a mentális felkészültség, és az is, hogy aki ezt vállalja, szeressen csapatban dolgozni. Szükség van fegyelemre is, hiszen akkor működünk jól, ha rend van, ha bizonyos dolgokat egyformán csinálunk. Amikor százan, százhúszan kint vagyunk a tóparton, mindannyian ugyanúgy gondolkodunk. Ha valaki mindemellett szereti a vizet, annak egyenes útja van hozzánk, és nem is lehet jobb választása, minthogy beáll vízimentőnek.

A fizikai kondíciót edzéssel karban lehet tartani, de mi a helyzet a lelki, mentális rátermettséggel?

Akit mentálisan megráz egy eset, az természetesen kap szakmai segítséget, de alapvetően nem egyedül kell szembenézni egy problémás helyzettel. Ha kell, érkezik a mentőhajó, vagy mentő, szakképzett orvossal, egészségügyi személyzettel, tehát nagyon rövid időn belül nagy csapat áll össze. Baj esetén tehát nem vagyunk egyedül, de amúgy is minden tekintetben segítjük egymást.

Milyen általános feladatai vannak a vízimentőknek? Melyek a legjellemzőbb esettípusok?

Ahogy mondtam, a fő feladatunk a megelőzés. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a legjobb mentés a megelőzés. A strandolók a vízparton találkozhatnak velünk, a vízimentő szolgálattal. Mivel a kollégák felkészültek, nagyon ismerik a vízben tartózkodás szabályait, hamar felismerik a veszélyt hordozó szituációkat, és főként meggyőzéssel, beszélgetéssel hárítják el a bajt. Elsődleges feladat a pillanatnyi körülmények és a fürdőzők figyelése, valamint a veszélyes helyzetek megelőzése. A kollégák többsége fiatal, nyáron ráadásul diákok is jönnek erősíteni a csapatot, ők 16-18 évesek, és sokan vannak köztük lányok, de szerencsére egyre jobban hallgatnak ránk a strandolók. A média átalakulásával sokkal direktebben kommunikálunk, egyszerűen, tömören, közvetlenül szeretünk fogalmazni, és az ilyen üzenetekre manapság fogékonyabbak az emberek. A közösségi média különféle platformjain, sok csatornán szólunk a nyaralókhoz, fontos, hogy el tudjuk magyarázni, mit miért kérünk. Persze a személyes jelenlét a legfontosabb, a legtöbb strandon ott vagyunk.

Majdnem mindennapos a begörcsölt láb, egy-egy kisebb sérülés, de van, hogy valaki rosszul lesz a vízben és nem tud kiúszni, vagy megáll a szél és a szörfös nem tud kijönni a partra vagy egy SUP-os szorul segítségre. Elsodródhat a gumimatrac, vagy csak egyszerűen rosszul méri fel valaki az erőnlétét és már nincs ereje visszaúszni, visszaevezni. Szerencsére a legtöbb esetben mindez nem fordul igazán komolyra, nem lesz tragikus a végkimenetel, de fontos, hogyha valaki nem annyira rutinos, ne távolodjon el a parttól, és persze az is, hogy figyeljünk egymásra.

Van egy saját fejlesztésű rendszerünk, a BalatonHelp, ami ingyenes alkalmazás, bárki letöltheti egy telefonszám beregisztrálásával. Egyetlen gombnyomással lehet segítséget hívni, és mi látjuk, hol kerültek bajba, mert az alkalmazás elküldi nekünk a készülék pontos helyzetét.

Az ön pályafutása során volt emlékezetes mentés?

Egyszer egy kisgyerek matraccal ment a vízen távolodó úszógumija után. Nagyon erős volt a szél, az úszógumi hatalmas sebességgel siklott a hullámokon, amikor ezt megláttam, azonnal elindultam mentőkatamaránnal, mert tudtam, hogy baj lehet. A parttól 5-600 méterre állt meg az úszógumi, mert volt egy kis szélcsend, addigra utolértem a fiút, de a szél miatt nem volt olyan egyszerű kievezni. Az édesanyja megköszönte ugyan, de láttam, hogy fel sem fogja mi történhetett volna, hogy a gyereke életveszélyben volt. A mai napig nem értem, hogy lehet, hogy egy felnőttben nincs ennyi veszélyérzet, hogyhogy nem gondolkoznak előre. De minden kollégámmal vannak hasonló esetek. Volt, amikor a szülők nem találták a gyerekeiket, eltűntek SUP-pal és nem látták őket, de szerencsére ennek is pozitív kimenetele lett. Nemrég pedig történt egy rosszullét, amikor egy felnőtt merült el a derékig érő vízben, mégsem volt könnyű megtalálni, de sikerült.

Ha már a vízmélységről beszélünk, számít az északi és déli part közti különbség? Számít a vízállás?

Nem csak ezen múlik, hanem a parttól való távolságon is, mert baj esetén az a legjobb, ha mielőbb kijövünk a vízből. A sekély meder miatt például többen beljebb merészkednek, de ha 3-400 méter begyaloglás után történik a baj, ott lesz rosszul valaki vagy jön egy vihar, akkor az a legfontosabb, hogy nyílegyenesen kijöjjünk a vízből, ami ilyen távolságból nem egyszerű. Sokszor megtéveszti az embereket az is, hogy a déli part sekélyebb, de a marás mentén a sekélyebb vízből hamar kétméteres mélység is lehet, és ez okozhat pánikot.

Tengerpartokon látni épített tornyokat, ahol a filmekből is ismerős vízimentők pásztázzák a partot? Nálunk miért nincs hasonló? Nem adna biztonságérzetet az embereknek?

Van néhány strandon ilyen, például Csopakon és Füreden. Amúgy a mentőtorony inkább nekünk lenne segítség, hiszen onnan könnyebb belátni a vizet és a parti területet. A vízimentő jelenléte azért jó, mert ha gond adódik, ő lesz a leggyorsabb és leghatékonyabb segítség. Egy nyári napon 100-120 szempár figyel a strandokon, több kilométerről is felhívjuk egymást, ha valami furcsát észlelünk. Mindig a fürdőzők közelében vagyunk a parton, és a vízben is ott a mentő katamarán. De nagyon fontos, hogy mindenki figyeljen a másikra, mert az képtelenség, hogy a vízimentő mindig mindent lásson. Sokszor egyébként éppen az emberek túlzott biztonságérzete okozza a bajt, mert nem mérik fel kellőképpen a veszélyhelyzetet. Egy fulladás a legritkább esetben történik nagy zajjal, csapkodással, inkább észrevétlenül, csendben, ezért, ha nincs figyelem, bekövetkezhet a tragédia. Én azt kérem, senki ne menjen egyedül a vízbe, vagy ha igen, szóljon előre, hogy mondjuk a két bója közt úszom, így, ha a hozzátartozója a partról néha felemeli a fejét, észreveszi, ha valami nincs rendben. A lélekjelenlét is nagyon fontos. Észre kell venni, hogy baj van! Be kell látni, hogy ha baj van! Ekkor kényszerítsük magunkat nyugodt légzésre, gondoljuk át, mit tehetünk, mert így sokkal nagyobb esélyünk lesz kimenekülni a helyzetből. Ez az önmentés, aminek alapvető képességnek kellene lennie.